A hirdetményi kézbesítés feltételei a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szerint,- melyeket a bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell – az alábbiak:

a törvényben taxatíve meghatározott, okot adó körülmény valószínűsítése, így:

• ha a fél tartózkodási helye ismeretlen, vagy
• olyan államban van, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, vagy
• ha a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, illetőleg
• ha a kézbesítés megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik,
• valamint az ismeretlen örökösök részére,
• a fél hirdetményi kézbesítésre vonatkozó kérelme,
• a fél a hirdetményi kézbesítés költségeit (az ügygondnok díját) megelőlegezte.

A 2. pontban meghatározott főszabállyal szemben nem kérelemre, hanem hivatalból, és az okot adó körülmény valószínűsítése nélkül kerül sor a hirdetményi kézbesítésre a Pp. 100/A. § (4) bekezdésében meghatározott esetben, azaz akkor, ha a felek kézbesítési megbízottat a Pp.-ben meghatározott időpontig nem jelölnek meg, vagy az iratokat a kézbesítési megbízott részére kézbesíteni nem lehet.

Egyéb esetben a kérelem hiányában az eljárás a Pp. 137. §-ának (1) bekezdés c) és d) pontjában írtaknak megfelelően szünetel.

A hirdetményi kézbesítés elrendelése előtt a bíróságnak körültekintően kell vizsgálnia, hogy az annak alapjául szolgáló ok megfelelően valószínűsített-e. A kérelemmel élő fél nyilatkozata és az általa benyújtott bizonyítékok akkor elegendők az intézkedéshez, ha azokból nagy bizonyossággal következik, hogy a Pp. 101. § (1) bekezdésében írt és valószínűsítésre szoruló valamelyik feltétel fennáll. Ilyen lehet adott esetben a fél felkutatását célzó újsághirdetés eredménytelen volta, lakcímfigyelő beszerzése, valamely családtagjának nyilatkozata stb.

Ha a fél által előadott és valószínűsített tényen alapuló hirdetményi idézésre jogellenesen azért került sor, mert a hivatkozott tények valótlannak bizonyultak és erről az arra hivatkozó tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, a hirdetményi kézbesítés jogkövetkezménye attól függ, hogy az ilyen módon idézett ellenfél azt jóváhagyja-e vagy sem. Amennyiben nem, maga a kézbesítés és az azt követő eljárás érvénytelen. Ha azonban igen – akárcsak hallgatólagosan is -, az érvénytelenség nem következik be. Az alaptalanul hivatkozó felet ugyanakkor a bíróságnak mindkét esetben kötelezően pénzbírsággal kell sújtania.

A fenti jogkövetkezményeket hivatalból kell kimondani, de azok alkalmazása előtt a felek meghallgatása nem mellőzhető.

« vissza az archívumhoz