Tisztázni kell, mit értünk kaláka munkán, szívességi munkavégzésen. Alapvető jellemző, hogy ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak. A kaláka munka eredetileg az egymásra utalt kisközösségek (falvak, községek) kölcsönös segítségnyújtására épült. Manapság is gyakran előfordul, többnyire kisebb közösségekben, főként mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkáknál (pl. szüret). Sokszor évek alatt kialakított szokások szerint történik a viszonossági alapú munkavégzés, melynek célja egyben a találkozás, a kikapcsolódás is. Gyakran tapasztalható ilyen jellegű munkavégzés a családi házak építése során szükséges segédmunkálatoknál, illetve a családi vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenység során. Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe. Ha valaki heteken át, hétköznapokon dolgozik a foglalkoztató számára, nem életszerű, hogy ingyen, szívességből dolgozna.

A szívességi munka és a szabálytalan foglalkoztatás elhatárolásának során tehát az egyik legfontosabb az ellenérték meghatározása. Nem minősíthető a munkavégzés (tevékenység) a munkajog hatálya alá tartozónak, amennyiben ellenérték nem állapítható meg. Amennyiben teljesen ingyen, ellenérték nélkül, segítségképpen történik a munkavégzés egyértelmű a megítélés, ilyenkor a hatóság természetesen nem indít eljárást sem. Szem előtt kell tartani, hogy a munkaviszony lényegi eleme adott személy munkaerejének áruba bocsátása; a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak olyan jogviszony minősül, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. A munkaviszony visszterhes jogügylet, ellenszolgáltatás nélküli munkavégzésként nem képzelhető el.

Ha a hatóság a helyszínen egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az ott lévők szándéka a segítségnyújtás volt és a munkát végzők a végzett tevékenységért ellenszolgáltatást nem kaptak, akkor nem kerül sor munkaviszony megállapítására.

Az ellenérték fogalmára is fontos kitérni. A munkaviszony megállapítása szempontjából a pénzbeli juttatáson túl az úgynevezett természetbeni (szociális) juttatás is ellenérték lehet; így „fizetésnek” tekintjük, ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát stb. kap munkájáért. Ugyanakkor nem tekintjük munkabérnek, ha a jelenlévők gesztus értékű a viszonzást kapnak (pl. „ma nálunk ebédelnek”).

A rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök közreműködésével, kölcsönös vendéglátás mellett zajló eseti munkavégzések esetén is szívességi munkáról beszélünk. Ezekben az esetekben olyan mértékű „juttatásra” kell gondolni, amely nem áll arányban a elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthető.

[Hozzátartozónak egyébkén a törvény értelmében a következőket tekintjük: az egyeneságbeli rokon (szülő, gyermek) és annak házastársa; az örökbe fogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa, a jegyes, vagy a testvér élettársa nem tartozik ebbe a körbe.]

A tapasztalatok alapján a munkaügyi felügyelők eddig is egy rövid beszélgetés, tájékozódás után egyértelműen megállapították, hogy családi, baráti segítségről van szó; ilyen esetekben továbbra is mellőzzük az indokolatlan ellenőrzés lefolytatását.

Ha nem lehet az ellenőrzés során egyértelműen döntést hozni, de a jelek arra utalnak, hogy munkaviszony áll fenn, akkor ennek ellenkezőjét a munkáltatónak kell bizonyítania. A Met. értelmében a munkaügyi felügyelő jogosult az ellenőrzés során megállapított tények alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti kapcsolat minősítésére (tehát megállapíthatja a munkaviszony fennállását). Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka ingyen, ellenérték nélkül szívességi alapon történt.

Az OMMF továbbra sem bünteti a szívességi munkavégzést, a kalákában történő segítségnyújtást, de ha a munkáltató a hatóság megtévesztése érdekében hivatkozik erre, akkor a felügyelőség köteles a jogszabályoknak megfelelően feltárni a szabálytalan, feketén történő foglalkoztatást.

« vissza az archívumhoz