A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) magába foglalja az értékpapírok forgalomba hozatalának, a befektetési szolgáltatások és befektetési szolgáltatók, az árutőzsdei szolgáltatók, a befektetés-kezelési tevékenységet végzők, a befektetési alapok, a tőzsde, valamint az elszámoló-ház működésének és felügyeletének szabályozását.

Az egyik legfontosabb előírása az új szabályozásnak, hogy nyilvánosan forgalomba hozni – állampapír kivételével – csak dematerializált értékpapírt lehet, a törvény hatálybalépésekor, azaz 2002. január 1. napján már nyilvánosan forgalomban levő, illetve a korábban forgalomba hozott nyomdai úton előállított értékpapírt – a törvényben meghatározott kivétellel - legkésőbb 2004. december 31-éig kell a kibocsátónak dematerializált értékpapírrá átalakítania.

Egyidejűleg a Polgári Törvénykönyv értékpapírokra vonatkozó fejezetének rendelkezései kiegészítésre kerültek az értékpapírok típusára (bemutatóra szóló, névre szóló) és az átruházásra vonatkozó szabályokkal.

Jelentős előrelépésként értékelhető, hogy a Tpt. a zártkörű forgalomba hozatalból kiindulva kísérletet tesz a forgalomba hozatali eljárások típusainak elkülönítésére. Eszerint zártkörű forgalomba hozatalnak minősül, ha a kibocsátás során az értékpapírt kizárólag egyedileg előre meghatározott befektetők részére ajánlják fel, a befektető előzetes szándéknyilatkozata alapján, ideértve, ha

az értékpapírt kizárólag intézményi befektetők számára ajánlják fel;

a részvénytársaság a részvényeseinek ingyenesen juttat az alaptőkén felüli vagyon terhére részvényeket;

a kibocsátó olyan értékpapírcserét bonyolít le, amely a kibocsátó alaptőkéjének növekedését nem eredményezi, feltéve, hogy az átváltandó értékpapír sem került nyilvánosan forgalomba;

a kibocsátó olyan értékpapírcserét bonyolít le, amelynek során az értékpapír forgalomba hozatalára átváltoztatható kötvények átváltásával, vagy más értékpapír által biztosított jogok gyakorlásával kerül sor, feltéve, hogy az átváltandó értékpapír sem került nyilvánosan forgalomba;

az alaptőke felemeléséből származó értékpapírt részvénytársaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatban ellenértékként ajánlják fel;

az alaptőke felemeléséből származó értékpapírt a társaságok egyesülésével kapcsolatosan ellenértékként ajánlják fel;

az értékpapírt a kibocsátó a munkavállalóinak, volt munkavállalóinak, illetve választott tisztségviselőinek értékesíti.

A befektetők védelmét szolgálja az az előírás, amely szerint a zártkörűen kibocsátott értékpapír egyedileg előre meg nem határozott személyek részére, nyilvános értékesítésre történő felajánlására az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalára, illetve ezt követően a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E szabály alkalmazása szempontjából egyedileg előre meg nem határozott körben történő átruházásnak minősül az is, ha az átruházó ajánlatát különféle nyilvántartások alapján névre szólóan, de a vele közvetlen személyes vagy üzleti kapcsolatban nem álló személyek részére teszi meg.

Nyilvános forgalomba hozatalnak pedig az értékpapír egyedileg előre meg nem határozott személyek részére történő felajánlása minősül.

Szakított a jogalkotó a korábbi Épt.-t (az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvényt) átható azon szabályozási elvvel, mely szerint a jegyzés az alapvető nyilvános forgalomba hozatali technika.

A fentieknek megfelelően a forgalomba hozatal általános szabályainak lefektetése mellett az alábbi nyilvános forgalomba hozatali technikákat rögzíti a törvény:

jegyzés;
aukció;
folyamatos kibocsátás;
tap issue (ismételt, vagy adagolt kibocsátás).

Állampapír, illetőleg hitelviszonyt megtestesítő egyéb értékpapírok forgalomba hozatalának sajátos eljárása lehet a jövőben a kibocsátási program, amelynek fogalmát a törvény az egy kibocsátótól származó, egymást legfeljebb kettő éven belül követő olyan értékpapírkibocsátás-összességben határozza meg, amelynek alapfeltételeit a kibocsátó a program indításakor rögzíti, és az egyes részkibocsátások során a kibocsátó meghatározza a kibocsátás egyedi adatait.

A devizaliberalizáció következtében a piacon biztosítani kell a hazai befektetők és a hazai piac egységének, biztonságos működésének védelmét. Az előtérbe kerülő fedezeti ügyletek elterjedésének feltétele a likvid piac kialakulása. Ehhez szükséges volt egyes ügyletfajták esetében a korábbi jogi bizonytalanságokat megszűntető, megfelelő szabályozásra, valamint a pozíció-lezáró nettósítás intézményének megteremtésére.

A fenti célnak megfelelően a gyakorlatban kikristályosodott elvek alapján részletes szabályozást nyert az értékpapírletét, ezen belül az egyedi és a gyűjtő elvű letét is. Ezen a fejezeten belül helyezte el a jogalkotó az ún. immobilizált értékpapír - a kibocsátó az egy sorozatot alkotó nyomdai úton előállított értékpapírokat egyenként, illetve egy vagy több összevont címletben valamely letétkezelőnél az értékpapírt megszerző befektetők javára letétbe helyezi - szabályait, azonban a fentiekben is hivatkozott dematerializálási kényszer folytán ez, a külföldi tőkepiacokon is széles körben alkalmazott eljárás a jövőben csak szűk körben kaphat teret.

Külön fejezet tartalmazza az értékpapír-kölcsönzés részletes szabályait. Értékpapír-kölcsönügylet tárgya csak olyan értékpapír lehet, amelynek vonatkozásában a kölcsönbe adó rendelkezési joga nem korlátozott. Értékpapírkölcsön-szerződés kizárólag határozott, egy évnél nem hosszabb időre köthető. A törvény előírja, hogy a kölcsönbe adó, illetőleg a kölcsönbe adásban bizományosként közreműködő befektetési szolgáltató köteles a teljesítés biztosítékaként megfelelő óvadékot kikötni, és annak piaci értékét a kölcsönbe adott értékpapír piaci értékéhez kötelesek a felek igazítani. Az óvadék legkisebb mértékét a kölcsönbe adott értékpapír piaci értékéhez viszonyítottan a törvény rögzíti állampapír, állami készfizető kezességgel kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy jelzáloglevél esetében százöt százalékban, az ezen kívüli körben pedig százhúsz százalékban.

Lényeges befektető védelmi szabály, hogy az ügyfél által letétbe helyezett vagy az ügyfél számára értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapír befektetési szolgáltató által történő kölcsönzéséhez az értékpapír tulajdonosával kötött, elkülönült értékpapír-kölcsönzési keretszerződés, vagy értékpapírkölcsön-szerződés létrejötte szükséges.

A Tpt. hatálybalépésével egyidejűleg a kötvényekre, illetőleg a kincstárjegyekre vonatkozó rendelkezések is pontosításra kerültek a kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) és a kincstárjegyről szóló 286/2001. (XII. 26.) Korm. rendeletekben.

« vissza az archívumhoz