A munkaügyi ellenőrzés a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bek. a) pontja alapján kiterjed a munkáltató nyilvántartási kötelességére.

A munkáltató nyilvántartási kötelességéről a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 140/A. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók

• rendes és rendkívüli munkaidejével, ügyeletével, készenlétével,
• szabadságának kiadásával,
• egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.

Az 1. pontban előírt szabályt nem kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni. A nyilvántartásból megállapíthatónak kell lennie naptári naponként vagy egybefüggő 24 óránként a beosztott, valamint a teljesített rendes és rendkívüli munka, továbbá az ügyelet, készenlét kezdő és befejező időpontjának.

A munkáltató e szakasz alapján köteles nyilvántartani a munkavállalók tényleges munkaidejét, a túlórák számát, ügyeletben, készenlétben töltött órák számát, a szabadság időtartamát, az igénybe vett betegszabadság napjait, az egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.

A nyilvántartások pontos tartalmát, formáját a jogalkotó nem határozta meg. 2006. január 1-jétől azonban új követelmény, hogy a nyilvántartásnak naptári naponként, vagy ha a munkavégzés nem ilyen beosztásban történik, akkor egybefüggő 24 óránként a rendes, a rendkívüli munkaidő, az ügyelet, a készenlét kezdő és befejező időpontját tartalmaznia kell. A munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályok betartását ugyanis akkor lehet érdemben ellenőrizni, ha ezek nyilvántartásából a ténylegesen munkában töltött idő megállapítható.

« vissza az archívumhoz