A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 46.§ szerint a temetési segélyt biztosító települések képviselő-testületeinek önkormányzati rendeletben kell szabályozniuk a jogosultak körét, valamint az igénylés módját, azaz a temetési segély igénybevételének feltételeit.

A temetési segély szociális rászorultságtól függő ellátások körébe tartozik, ezért az csak annak a személynek részére állapítható meg, aki

• úgy gondoskodott az elhunyt személy temetéséről, hogy arra nem volt köteles, vagy
• tartásra köteles hozzátartozó volt ugyan, de a temetési költségek viselése a saját, illetve a családja létfenntartását veszélyeztetik.

Az elhunytak eltemettetéséről az alábbi személyek - ebben a sorrendben - kötelesek gondoskodni:

• elsősorban az, aki az eltemettetést szerződésben (például tartási szerződésben) vállalta;
• másodsorban az, akit erre az elhunyt végrendelete kötelez;
• harmadsorban a végintézkedés hiányában, az elhunyt elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa;
• negyedsorban az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója a törvényes öröklés sorrendje szerint.

A házastárson kívül közeli hozzátartozónak kell tekinteni az egyeneságbeli rokonokat, az örökbefogadott, mostoha- és neveltgyermekeket, az örökbefogadó-, mostoha- és nevelőszülőket, valamint a testvéreket. A törvényes öröklés sorrendjét a Polgári Törvénykönyv határozza meg.

Ha az önkormányzat rendeletében biztosítja a temetési segély igénybevételének lehetőségét, úgy a szociális rászorultság megállapításához szükséges, egy főre számított maximális havi jövedelemhatárt csak úgy határozhatják meg, hogy az nem lehet alacsonyabb az öregségi nyugdíj legkisebb összegénél.

Amennyiben egyedül élő személy kérelmezi a segélyt, úgy a jogosultságot megalapozó jövedelemhatár az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál nem lehet alacsonyabb. A segély elbírálása szempontjából egyedül élőnek kell tekinteni mindazokat, akik egyszemélyes háztartásban élnek.

« vissza az archívumhoz