A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismereti és vallásszabadságra, amely szabadságjogok alapján kerülhet sor egyházak, vallási közösségek alapítására, létrehozására. Magyarországon az egyház és az állam egymástól elválasztva működik.

Az egyházak alapításának jogi feltételeiről a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 9-10. §-a rendelkezik.

Egyházat, vallási felekezetet, egyház-közösséget az azonos hitelvet követő személyek hoznak létre azzal a céllal, hogy vallásukat közösen gyakorolhassák, ezért tehát saját önkormányzattal rendelkező közösséget (vallásfelekezetet), egyházat hoznak létre.

Az egyházakat az állam önálló jogi személyiségű intézménynek ismeri el, melyek a saját maguk alkotta szabályok szerint működnek. Egyházat, az annak székhelye szerinti megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság akkor veszi nyilvántartásba, ha:

• az egyházat legalább száz természetes személy megalapította,
• az egyház az alapszabályát elfogadta,
• az egyház ügyei intézésére ügyintézőt, és képviseleti szerveit megválasztotta,
• az egyházat alapítók nyilatkoztak már arról, hogy az általuk létrehozott egyházat, vallásuk gyakorlása céljából alapítják, továbbá nem folytatnak olyan tevékenységet, amely ellentétes az Alkotmánnyal és más törvénybe sem ütközik.

Az egyház nyilvántartásba-vételének fontos kelléke az alapszabály, vagy olyan belső törvény (alapszabály), amelynek tartalmaznia kell az alábbiakat:

• a nyilvántartásba veendő egyház nevét, annak székhelyét és szervezeti felépítését,
• ha a nyilvántartásba veendő egyház egyik szervezeti egysége jogi személy, akkor ez utóbbi megnevezését is rögzíteni kell,
• az alapszabályban szereplő, nyilvántartásba veendő egyház neve (elnevezése) nem lehet azonos, vagy összetéveszthető a már nyilvántartásba vett egyház elnevezésével.

Az egyház nyilvántartásba-vételére vonatkozó bejelentést az egyház képviseletére jogosult személy nyújthatja be az illetékes bíróság elé.

« vissza az archívumhoz