Azok a községek, amelyek területén legalább ötezer lakos él, használhatja a nagyközség címet.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 108. §-a alapján a nagyközségi címet használhatják azon települések képviselő-testületei, amelyek a törvény hatályba lépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá amelyek területén legalább ötezer lakos él.

Az önkormányzati rendszerben nincs nagyközséggé nyilvánítás. A törvényalkotó a folyamatot azonban nem kívánta teljesen lezárni, hanem automatikussá tette. A nagyközségi cím adományozásának a tanácsrendszerben az alapfeltétele az ötezer lakos volt, túlnyomó többségük ezen az alapon kapta, s használja ma is a címet. Lehetőség van arra, hogy növekedjen egyes községek népessége úgy, hogy eléri az ötezer főt. Ebben az esetben ennek a már legalább ötezer lakosú községnek a képviselő-testülete felveheti, használhatja a nagyközségi címet. Fordítva a tétel nem áll: ha egy ötezernél népesebb község lakossága ötezer fő alá csökken, akkor nem vész el a nagyközségi cím, azt a képviselő-testület a továbbiakban is használhatja.

A nagyközségi cím használata nem jár külön jogokkal. A nagyközségi cím intézményesült az Ötv. rendszerében: ugyanis, ha a körjegyzőség székhelye nagyközség, vagyis képviselő-testülete jogszerűen használja a nagyközségi címet, akkor a jegyző kinevezésére a városi székhelyű körjegyzőségi szabályok vonatkoznak, továbbá 1994. december 11-e után csak nagyközségi képviselő-testület kezdeményezheti a község várossá nyilvánítását (Ötv. 59. §).

A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény záró rendelkezése alapján "Ahol jogszabály a "községi, nagyközségi" megjelölést használt, azon egységesen a "község" megjelölést kell érteni."

« vissza az archívumhoz