A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 129. §-ának (1) bekezdése alapján a készenlét a rendes munkaidőt követően a munkavállaló számára előírt rendelkezésre állási kötelezettség, mely időtartam alatt bekövetkezett tényleges munkavégzés rendkívüli munkának minősül.

A készenlét a munkavállaló által megjelölt – a munkavégzés helyére tekintettel elérhető – helyen töltendő rendelkezésre állás ellentétben az ügyelettel, amely a munkáltató által kijelölt helyen töltendő rendelkezésre állás.

A készenlét elrendelésére alkalmazni kell a rendkívüli munkavégzés elrendelésére vonatkozó szabályokat. A készenlét időpontját [Mt. 129. § (6) bek.] a készenlét megkezdése előtt legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell a munkavállalóval. Ettől a szabálytól csak különösen indokolt esetben lehet eltérni. Az elrendelés szabályait a kollektív szerződés is megállapíthatja.

A készenlét elrendelhető mértékét az Mt. 129. §-ának (4) bekezdése 1 hónapban ill. négyhetes időszakban maximum 168 órában állapítja meg. E rendelkezéstől a kollektív szerződés eltérhet.

Főszabály szerint, ha a munkavállaló készenlétet teljesített, azt követően a munkáltatónak biztosítania kell a napi pihenőidőt. Azonban az Mt. 123. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy kollektív szerződés előírhatja, hogy a munkavállalót a készenlétet követően nem illeti meg a pihenőidő.

Az Mt. 129. §-ának (5) bekezdése alapján kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában nem rendelhető el készenlét a heti pihenőnap, illetve heti pihenőidő tartama alatt, ha a megelőző százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakban a munkavállaló a heti pihenőnapján, illetve heti pihenőideje alatt készenlétet teljesített. Az Mt. e rendelkezése tehát biztosítja, hogy a munkavállalónak legalább minden második héten a heti pihenőnapja vagy pihenőideje zavartalanul teljen.

www.afsz.hu

« vissza az archívumhoz