1949. évi XX. törvény

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

I. fejezet

Általános rendelkezések

2 § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

1998. évi III. törvény

az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről

Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen.

Az országos népszavazás fajtái:

• ügydöntő népszavazás: a hozott döntés az Országgyűlésre kötelező;
• véleménynyilvánító népszavazás: az állampolgárok közreműködését biztosítja az Országgyűlés döntéseinek meghozatalában, de nem kötelezi az Országgyűlést meghatározott tartalmú döntésre.

A népszavazás elrendelése tekintetében:

• kötelezően elrendelt: csak ügydöntő lehet;
• mérlegelés alapján elrendelt (fakultatív): az Országgyűlés döntésétől függően ügydöntő vagy véleménynyilvánító lehet (kivéve az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény megerősítéséről elrendelt népszavazás, mivel az csak ügydöntő lehet).

A honatyák döntenek a népszavazás elrendeléséről (fakultatív), ha azt:

• a köztársasági elnök,
• a kormány,
• az országgyűlési képviselők egyharmada, illetőleg
• 100 ezer választópolgár

kezdeményezte.

Az Országgyűlésnek kötelezően el kell rendelnie a népszavazást, ha azt legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezte.

« vissza az archívumhoz