Az örökhagyó halálán és a hagyaték meglétén kívül az öröklésnek további feltétele az is, hogy az örökössel szemben ne álljon fenn olyan körülmény, amely folytán kiesik az öröklésből.

A kiesés jogi következménye abban nyilvánul meg, hogy a kiesőt örökösként (illetve bizonyos esetekben kötelesrészre jogosultként) figyelmen kívül kell hagyni.

Fő szabály szerint a kiesési ok csak a kieső személyre vonatkozik, de nem annak leszármazóira, illetve nem annak törzsére. A kiesési okok felsorolása taxatív, az öröklésből kiesni kizárólag a Ptk.-ban meghatározott hat esetben lehet. A kiesési okokat lehet csoportosítani aszerint, hogy az ok az örököstől származik-e (lemondás, visszautasítás), vagy az örökhagyótól (kizárás, kitagadás), illetve az alapulhat törvényben meghatározott okokon is.

A kiesési okokat aszerint is lehet csoportosítani, hogy melyek azok, amelyeket hivatalból kell figyelembe venni és melyek azok, amelyre az érdekeltnek hivatkoznia kell. Hivatalból kell például figyelembe venni valakinek a halálát, ezzel szemben például az érdemtelenséget csak a jogosult kérelmére.

A kiesési okok az alábbiak:

a) az örökhagyó előtti elhalálozás

Az a személy, aki az öröklés megnyíltakor már nem él, nyilvánvalóan nem is örökölhet. Kivételt képez az öröklés megnyíltakor már megfogant és később megszületendő személy. Igaz ugyan, hogy itt nem is halálról van szó, hanem csak arról, hogy az öröklés pillanatában még nem élő emberről, hanem csak egy megfogant emberről beszélhetünk.

A törvény normaszövege szerint nem örökölhet, aki az örökhagyó előtt meghalt. Nem ad azonban választ a normaszöveg arra a kérdésre, hogy lehet-e örökölni, ha az örökös és az örökhagyó egy időpontban haltak meg (például azonos balesetben). Mivel azonban örökölni kizárólag jogképes személy tud, ezért a jogirodalom és a joggyakorlat egységesen azt követeli meg az öröklés feltételeként, hogy az örökös élje túl az örökhagyót.

Ez a látszólag evidens kiesési ok is okozott problémát a joggyakorlatban.

Előfordult ugyanis, hogy a fiúgyermek előbb halt meg, mint az édesapja, majd a meghalt édesapa hagyatéka vonatkozásában a meny haszonélvezeti jogot kívánt érvényesíteni arra hivatkozással, hogy az édesapa után az örökös a férje lenne, aki meghalt és ezáltal őt haszonélvezeti jog illeti. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésben is kimondta, hogy a kiesett örökös túlélő házastársát haszonélvezeti jog nem illeti meg.

b) törvény rendelkezése

Lényegében a szerzőképesség hiányáról van szó. Ilyen korlátozás érvényesül a termőföldek vonatkozásában. A polgári jogi jogképesség azonos az általános szerzőképességgel is, aki tehát jogképes, az örökölhet is.

c) érdemtelenség

Az öröklési jog bizonyos esetekben értékeli az örökös magatartását. Az enyhébb jellegű cselekmények csak akkor képezik az öröklés akadályát, ha az örökhagyó emiatt a kitagadásról rendelkezik. Súlyosabb cselekmények akkor is figyelembe veendők, ha az örökhagyó azokra nem hivatkozott, vagy esetleg azokról nem is tudott. Ez utóbbi cselekmények azok, amelyeket a Ptk. érdemtelenségi okként jelöl meg. Az érdemtelenségi ok bármely örökössel szemben (nemcsak a köteles részre jogosult örökössel szemben) fennállhat.

d) lemondás

A lemondás élők közötti szerződés, azt a törvényes örökös és az örökhagyó köti, amelyben a törvényes örökös az öröklésről részben vagy egészben lemond. A lemondást írásban kell megkötni. A lemondás a lemondó vonatkozásában kizárja az öröklés megnyílását. Figyelembe véve, hogy a lemondás szerződés, tehát arra a szerződés általános szabályai vonatkoznak, így azt lehet módosítani, megszüntetni, attól el lehet állni stb.

e) kizárás, vagy kitagadás

A két intézmény elsősorban abban különbözik egymástól, hogy a kizárás lehet akár hallgatólagos is és nem vonatkozik a köteles részre. A kitagadás azonban szigorúbb szabályokkal érvényesül és a köteles részt is kizárja. A kizárás ugyanakkor a törvényes örököst csak a törvényes örökrészétől zárja el.

f) visszautasítás

A visszautasítás - szemben a lemondással - nem szerződés, hanem egyoldalú jognyilatkozat, amely vonatkozhat a teljes örökségre, de vonatkozhat annak egy részére is. A visszautasítás általában nem egy meghatározott személy javára szól, hanem csak a visszautasítót zárja ki saját személyében az öröklésből. A visszautasításra csak az örökhagyó halála után kerülhet sor. A visszautasítás szabályának indoka abban található, hogy a magyar öröklési jog ipso iure öröklés, azaz az öröklés az örökös elfogadó nyilatkozatától függetlenül bekövetkezik. A visszautasítás intézménye biztosítja, hogy senki ne válhasson akarata ellenére örökössé.

Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

Az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni.

Ha a házastársak között az öröklés megnyílásakor életközösség nem állott fenn, az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, illetőleg más tehertől mentesülne.

« vissza az archívumhoz